Eszményi döntés volt egy évre kikacsintani Európába

– Mindkét esetben remek döntésnek bizonyult ösztöndíjasként külföldre menni – vallja a lelkész. – Elsősorban azért, hogy ne provinciálisan tekintsünk a kereszténységre, hanem az egész részeként. Meghatározó, hogy a magyar nemzet tagjai vagyunk, de az egyház egy, szent, egyetemes és apostoli. Tagjai a német, a román, az angol, a dél-afrikai és a világ más országában élő keresztények. Ugyan számos dolog másként működik, mégis érdemes kapcsolatban maradni intézményes és személyes szinten is, mert bár különbözőek a társadalmi realitások, más kihívások és más könnyebbségek vannak, azért ugyanannak az Úrnak szolgálunk. Sokat tanultam Németországban akár liturgikusan, akár a gyülekezetépítés területén, de kiemelkedő például az is, hogy milyen magas szinten művelik a Biblia nyelveinek tudományát, vagy milyen professzionális diakónia, szeretetszolgálat működik. Rómában pedig a Centro Melantone ösztöndíjasa lehettem, amely egy német evangélikus lelkészjelöltek számára fenntartott intézmény a katolikus kollégákkal való párbeszéd elősegítésére. Nagyon érdekel ez a terület, a diplomamunkámat is ebből a témából írtam. A barátságok pedig, amelyek ott születtek, úgy érzem, hogy egy életen át elkísérnek. Éppen a közelmúltban beszéltem telefonon az egyik paderborni barátommal – summázott a lelkész.