Mai Semmelweisek

Több mint három évtizede a hazai egészségügy napja július 1-je. Van-e okunk ünneplésre? – fogalmazódhat meg sokakban a kérdés, s bátran állíthatom: van. Még akkor is, ha anomáliák tömkelegével szembesülünk. Akár hallomásból, akár megélt élmény kapcsán. Egy bizonyos: gyógyulásáért mindent megadna az ember. Nem véletlenül nyomatékosítjuk egyre gyakrabban: ha egészség van, akkor minden van, s teszünk többet a prevencióért. Az egészség testre és lélekre egyaránt értendő. Elég, ha arra gondolunk: mily gyorsan bepánikolunk, ha valamilyen bajunkkal orvoshoz kell mennünk, majd szakvizsgálatok sorára, netán kórházba. A test és a lélek felborult egyensúlya, a kiszolgáltatottság, a szégyenérzet, az aggodalom még érzékenyebbé teszi a páciens. Ezért hat olykor bántónak az orvosi vagy a nővéri szó. Bár tagadhatatlan: embertelenségre, arroganciára is bőven akad példa. Mint mindenütt az életben. Miért lenne ez alól kivétel az egészségügy?

Örülök, hogy a Semmelweis-nap alkalmából sok helyütt fejet hajtottak az egészségügyben dolgozók érdemei előtt, s minden bizonnyal a betegek is jó szívvel gondolnak azokra az orvosokra és asszisztensekre, ápolókra, nővérekre, akik komoly hivatástudattal léptek e pályára, és a hippokratészi eskü minden szava beléjük íródott, s emberségük, alázatuk megtartotta őket ezen az úton. Akik más motiváció miatt érkeztek az egészségügybe, azoknak – mint mindannyiunknak – érdemes tükörbe nézniük, merthogy a tükörbe tekintés nem hivatásfüggő.

Ezt tette Semmelweis Ignác is, aki több volt, mint „az anyák megmentője”. Jól mutatja ezt Koltai Lajos zseniális alkotása is, 2023 legnézettebb magyar filmje, a Semmelweis. És az sem elhanyagolható: a fiatal orvos nem külföldön, hanem a hazájában akart gyógyítani.

Ma is akadnak Semmelweisek, itt élnek a közelünkben. Vegyük észre őket!