Superbike tűzsólyom: még mindig csillog az utcák réme

– Ez az általam rendbehozott példány 1989-es, és ’90-ben állították forgalomba Belgiumban – emlékezett vissza a kezdetekre Reiter Antal. – Mi már egy belga bontóban leltünk rá 2001-ben, nagyon rossz állapotban. A váz a tank, és a farokidom megvolt, minden más hiányzott az utcai superbike motorról. 

A motor igazából Antal édesapja álma volt elsősorban. A családi legendárium szerint mikor Antal még gyerek volt, elmentek kirándulni az akkori Jugoszláviába, és egy Sibenik melletti kistelepülés mólóján állt három motor: 

• Egy Kawasaki ZZR 1100, 
• egy Honda CBR 1000 F, és 
• egy Suzuki GSX-R 1100. 

Édesapja mondta akkor lelkesen, hogy „Nézd fiam milyen gumi van a motorokon hátul! Egyszer nekem egy ilyen motorom lesz!” A csodálat érthető is volt akkoriban, hiszen a magyarországi motorkínálat szerénysége okán nem igényelte a szélesebb hátsó gumikat.

Aztán később sok motor megfordult a családban, de az álom megmaradt. Amikor Reiter Antal Budapesten kezdett dolgozni, akkor kezdett élesbe fordulni az álommotor beszerzése. Fél éves tanakodás után indultak el a belgiumi bontóba a jóindulattal is csak motordarabkáknak nevezhető alapért, amit aztán itthon egy ép motorból egészítettek ki a műszaki vizsgára, hogy legalább azt megkapja.

Aztán a superbike motor felújítása sem ment zökkenőmentesen

 A műanyag burkolattal bőven ellátott motor majdnem mindegyik eleme hiányzott, amit egy műanyagos iparossal próbáltak meg javíttatni, kiegészíttetni. Akit hamarosan más ügy miatt letartóztattak, ingóságait lefoglalták. Így mire Antalék visszakaphatták a motort, még kopaszabb volt, mint ahogy odavitték, pedig eredetileg sem volt rajta sok minden.

2005-re sikerült minden alkatrészt összeszedni úgy, hogy 2006-ban lett kész a motor. Közben aszerint alakították a végső formát, ahogy Antal édesapja azt megálmodta. Így kerültek az eredeti helyett a 900RR-nek a tükrei az idomokra, vagy a dupla körlámpa előre, a nagy és bután ható négyzetes helyett.

A 80-as években Antal motorja a leggyorsabb utcai motornak számított. Ez volt az első olyan gép, ami utcai-, tehát nem versenykivitelben is elérte a 280 km/h-ás végsebességet. Ezzel az értékkel azért a mai napig nem kell szégyenkeznie a közel negyven éves motornak. A világ minden táján nagyon kedvelt motor volt, egyrészt mert nem fogyasztott sokat, másrészt ez volt a Honda első, soros négyhengeres, 16 szelepes motorral szerelt járműve. Ez az erőforrás annyira sikeres volt, hogy aztán a gyár közel 20 évig használta különböző típusaiban, és igazából csak reszelgetett rajta az évek során, de nem volt értelme helyette újat fejleszteni, annyira tökéletesre sikeredett az alapkoncepció.

– Ez megint egy ikonja a közlekedés hőskorának, amit szerintem soha nem fogok eladni – folytatta Reiter Antal. – Édesapám álommotorja volt, rajta nagyapám fotójával, hogy ő vigyázzon arra, aki ráül. Szinte már családtag nálunk ez a motor, azt pedig nem szoktuk elkótyavetyélni.