Kaszás Attila halálakor élte át a legmegindítóbb színpadi estéjét

– A kaposvári évek mennyire meghatározóak az életében? 
– Életem első öt évét nem Kaposváron töltöttem, hanem Tolna vármegyében egy kis faluban, mégis kaposvárinak tekintem magam, nagyon közel áll a város a szívemhez. Nagyon szerettem kaposvári lenni, és később is volt időszak, amikor évente egyszer biztos visszatértem, néha olyan események miatt, mint a Kaposfest. A családom legnagyobb része már elköltözött Kaposvárról, az édesanyám is. Így ma már egyre kevesebb dolog köt a városhoz, de mindig nagyon szeretek odautazni. Sokat köszönhetek a fuvolatanáromnak, Csupor Lászlónénak, és a régi drámatanáromnak, Török Tamásnak, velük tartom a kapcsolatot. A gyerekeimnek is megmutattam azt a városszéli lakótelepet, ahol felnőttem, a Pipacs utcában. 
– Milyen szerepet töltött be a Csiky Gergely Színház az életében? 
– A legfontosabb iskola volt, és én még „elcsíptem” a legendás Kaposvár-jelenség végét. Nagyon szerettem ott színésznő lenni, és hatalmas megtiszteltetés volt, hogy Babarczy László oda hívott főiskolásként dolgozni. Amikor a színművészetire jártam, akkor lett főiskolából egyetem, én már egyetemi diplomát kaptam, és leszerződtem a színházhoz 3 évre. Azok különleges évek voltak, mert édesanyám még Kaposváron élt, de közben kirepültem otthonról, mert egyetemre Budapestre jártam. Édesanyám gyakran megnézett a színházban, naponta találkoztunk, azok ajándék évek voltam. 
– Kaszás Attilával még együtt játszott a Holdbéli csónakosban, és olvastam, hogy azért szurkolt, hogy ne ön kapja a díjat, hanem két másik színésznő. Valóban így volt? 
– Aznap, amikor Kaszás Attila meghalt, lejátszottuk az előadást, amiben ő volt a címszereplő, és ez a színészi pályám legkülönlegesebb és legmegrendítőbb színpadi estéje volt. Technikailag meg lehetett oldani, mert korábban rögzítettük a szövegét és dalait, gyakorlatilag duettet énekeltünk a színpadon. Nem tudom leírni azt az érzést és a légkört, ami ott volt. A színház ilyen varázslatra képes... Végtelenül szomorú volt, de erre visszagondolva is nagy megtiszteltetés volt, hogy jelölt lehettem. Valóban nagyra tartom a másik két jelöltet, Ecsedi Erzsébetet és Tóth Ildikót, nagyon szurkoltam, hogy bármelyikük kapja, mert nagyon megérdemelték volna. Ezért éreztem azt, hogy képes vagyok magamat háttérbe szorítani, és szurkolni másnak. De borzasztóan örülök, és nem akarom kisebbíteni az örömöt, hogy én kaptam a díjat, boldog voltam. 
– A Centrál Színházban 20 év után otthont talált? 
– Leszerződtem, és ez valóban nagy dolog, mert 2004-ig voltam a Csiky Gergely Színház tagja. 20 éve vagyok szabadúszó. Ennek megvolt az oka, mert amikor születtek a gyerekeim, nem igazán tehettem meg azt, hogy egy színház beossza az időmet. Muszáj volt úgy működnöm, hogy rendelkezzem a szabadidőm felett. Kevesebbet is dolgoztam, mint amennyit lehetett volna a gyermekeim miatt. Most jött el az idő, hogy ők is nagyobbak, és könnyebben elengednek, kiskamaszok, illetve kamaszkorba került a nagyobb lányom. Sokat kellett hozni-vinni őket, megvolt erre a logisztika, és édesanyám is sokat segített. Úgy alakult, hogy jöttek a munkák, és férjemmel átbeszéltük az életünket, hogy itt az ideje hogy aktívabban visszaszálljak a munkába. 
– Nem titkolja, hogy az egyik kislánya Down-szindrómás, és vele együtt teljes a család, mert nélküle nem született volna a többi gyermeke. Hogy élték meg a vele kapcsolatos érzéseket? 
– Kezdetben lelki megpróbáltatás volt, mert nem számítottunk rá, és ilyenkor az ember megküzd az érzéseivel, a saját önsajnálatával, de muszáj ezen túllendülni. Boldog család vagyunk, szeretjük Emmát, és büszkék vagyunk rá, mert fantasztikus kislány. Azóta ügyként tekintek, fontosnak tartok bármilyen fogyatékossággal kapcsolatos kezdeményezést, és sok hasonló megkeresés érkezett. 
– A díj kapcsán azt nyilatkozta, hogy tartalmas év van ön mögött, és akkor van elemében, ha roskadozik a tennivalóktól. Most is ezt érzi? 
– A család és a munka területén is abszolút így van ez. Valóban azt szeretem, ha sok minden vesz körül, és néha megijedek, ha egyszer csak nincs semmi, ami foglalkoztasson. De azt is tanulom, hogy ha van lazább időszak, akkor képes legyek arra, hogy pihenjek. Néha megijedtem attól, hogy mit fogok csinálni, például amikor az összes gyerekem közösségbe került, és a legkisebb is óvodás lett. Azt éreztem, hogy túl szabadok a délelőttjeim, aztán rájöttem, hogy millió dolgot lehet csinálni, például saját magammal foglalkozni. Egy színésznő este megy dolgozni, már különórák is vannak a gyerekeknek, ezzel együtt az egész családi dinamikát életben kell tartani, és ez elég jó kis kihívás. 
Fotó: MW

Tárt karokkal várta a kaposvári színház a diploma után

Balla Eszter 2001-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Szirtes Tamás zenés osztályában. Diploma után a Kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. 2004 óta szabadúszó színművész, prózai és zenés darabokban egyaránt láthatjuk. Jelentősebb színpadi szerepei: Chicago: Roxie Hart, My Fair Lady: Eliza, Lila akác: Tóth Manci, West Side Story: Maria, Sweeney Todd: Johanna, Csoportterápia: Jetti, Párterápia: Joana Dorek. Jelentősebb filmszerepei: Moszkva tér, Kontroll, Kölcsönlakás, Egy szerelem gasztronómiája, Rengeteg – Mindenhol látlak. Tompos Kátya helyére lépett a My Fair Ladyben, mert ő a súlyos betegsége miatt már nem tudta játszani.