Balás Béláéknál „politikai barométerként” jelzett a vándorló titkos csomag

– A regnumi közösséggel a legjobbkor találkoztam; 1948-ban meghalt édesanyám – mondta Balás Béla. – A tanító néni bejelentette: megszűnik a cserkészet, lesz helyette pajtás meg úttörő. A város szélén laktunk, könnyű lett volna elzüllenem, de rátaláltam Rózsavölgyi atyára. Megkaptam életem első bibliáját, kitűnő könyveket olvastam Tóth Tihamértől és Koszter atyától. Sokat kirándultunk, eveztünk, játszottunk, észrevétlenül átalakultunk. Előbb kaptuk a kereszténység gyakorlatát, később az elméletét. Vas Istvánnal: e kettő egy szellemi égboltot alkotott, és én otthonra találtam. Évek múlva új világ várt; idézések a Belügybe, kihallgatások, házkutatás.

– Esztergomban papnak készültem – folytatta Balás Béla. – Édesapám átnézte otthoni holmijaimat, a veszélyesnek tűnőket bevitte munkahelyére, a Ganz-gyárba. Ez az anyag aztán ide-oda vándorolt, „politikai barométerként” jelezve az idők járását. Amikor apám váratlanul meghalt, hazahoztam a pakkot. Átnéztem a nyári táborok naplóit, a régi fotókat és az ’56-os forradalom történetét is. A padláson elrejtettem, a forradalom 10. évfordulója táján pedig elégettem. Később a Belügyben arról faggattak, mi maradt a hagyatékban. Buzgón soroltam: ceruzák, körző, radír. A terhelő „bizonyítékot” örökre eltüntettem. Évtizedek múltán az Állambiztonsági Levéltárban kutatva kiderült: annak idején éjszaka a gyárban egy illetékes elvtárs megnézte a csomag tartalmát. Az egész ügyet államtitokként kezelték. Utólag is mérhetetlen nyugalom száll meg. Jézus nem hagyott magamra. 
Balás Béla arról is beszélt: Máriaremetén találkoztak a közösség tagjai, akik ellen 3 per is indult. – Werner Alajos atya zsolozsmáskönyvében volt egy cédula azok nevével, akik­ért naponta imádkozott. Eszébe jutott, hogy az őt elítélő Bimbó István kimaradt a sorból. Egy hónapon át fohászkodott, amikor jött a hír a bíró haláláról. Erre Emődi atya közbeszólt: Te, Lojzi! Légy szíves, a többiekért is imádkozz! A hófehér hajú, csillogó szemű szent ember zavarba jött, s pontosított: nem azért imádkoztam, hogy meghaljon! A társaság jót derült, az élet ment tovább.