Kánikula

Már a hőség sem a régi, sokkal rosszabb – mondogatta nagymamám, amikor a kánikula beköszöntött. Nagyon szeretett az udvaron kertészkedni, de a nagy hőségben csak hajnalban vagy késő este vállalta. Talán a kor előrehaladtával nehezebben viselte a meleget, mint gyermekként, mikor még az aratáson segédkezett. Az biztos – legyen szó idősről, fiatalról, emberről, állatról –, hogy mindenkit egyre jobban megvisel a tikkasztó hőség. A minap egy barátnőm hívott fel, hogy csak bolyong 16 éves kutyája és még az ételt sem kívánja, de teheneik is csak pihegnek az árnyékban. Az egyik kollégám mesélte, hogy szomszédjai fejlámpával késő este öntöznek, mert akkor már elviselhető a hőség. Vicces látvány lehetett, de ha belegondolunk, nekik van igazuk. Sokan sokféle praktikával próbálnak védekezni a nagy hőségben. Az egyik gazda a C-vitaminos pezsgőtablettás hideg vízre esküszik, egy kaposvári felszolgáló vizes törölközővel a nyakában szolgált ki ebédkor. Ma már a korszerű klímaberendezések sokat segítenek hőérzetünk javításán. Csak hát minden embernek más a tűrőképessége. A munkahelyen mi lányok néha már fázunk, a fiúk pedig legszívesebben húsz fok alá tekernék a szabályzót. 
A nagy melegben sokkal több szemét is termelődik. Én már nem iszom palackos vizet, csak cserélhető ballonost és mindenhova kulacsot viszek. Próbálok minél több esővizet felfogni, s ezzel öntözöm a veteményt és a virágokat. Én már tudom – de jó lenne, ha mások is megértenék –, hogy minden mindennel összefügg és a szaporodó hőhullámokat is javarészt magunknak, a felelőtlen és pazarló életmódunknak köszönhetjük.