Áll a bál

Ma is érzem az ízét annak a fánknak, amelyet a nagymamám készített a farsangi időszakban. Hazaérve az iskolából, a megrakott, nehéz táskát ledobva farsang táján mindig a konyha felé vettem az irányt, ahol a házi baracklekvárral tálalt fánkokat azonnal megkóstoltam. Este pedig édesanyámmal együtt készítettük a jelmezemet. 
Izgatottan készülnek a gyerekek ma is, a legtöbb családban komoly többgenerációs ötletbörze előzi meg a farsangi maskara elkészítését. Zakatolva járnak a varrógépek, hiszen sok helyen még mindig a szülők készítik az ötletes, vagy éppen kevésbé ötletes maskarákat. Élénken él bennem a répajelmezem, meg az is, amikor a papír műorromra babot ragasztottunk, hogy minél jobban tükrözze Hókuszpók csúf kinézetét. Még hintalovat is szereztünk, amikor a barátnőmmel Hunornak és Magornak öltöztünk be. Egyre több család – talán az idő hiánya miatt is – inkább vásárol vagy kölcsönöz maskarát. Mindig a most futó mesék, filmek főhősei a legnépszerűbbek. Míg tavaly az okos, de szarkasztikus Wednesday Addams volt a sláger, idén Joker szerelme, Harley Quinn a legkedveltebb. Viszik persze a klasszikus vámpír, bohóc vagy éppen királylány maskarákat is. Nemcsak iskolákban, óvodákban, hanem még baráti közösségekben is nagy hagyománya van a jelmezes összejöveteleknek. Felnőttként is jó mulatság ugyanis álarcok mögé bújva mulatni egy kicsit. A hétvégén Kaposváron is újra karnevált tartanak. Két év után újra maskarások lepik el a Kossuth teret, s ezúttal is diadalt arathatnak a dámák, ahogy azt Csokonai egykor papírra vetette. Jó érzés, hogy nem feledkezünk el a hagyományainkról, velünk maradnak a 21. században is. 
A jövőt megélni csak úgy lehet, ha nem feledjük el a múltat. Bárki is mondta ezt, okos ember volt.