Spájzmustra kerti finomságokkal

Nagy a sürgés-forgás több porta konyháján. A pár napig tartó hűvösebb időben sokan főzték be a kert kincseit. Szüleim a napokban küldtek fotót, hogy a spájz telis-tele van finomságokkal. Sorakoznak az eper, barack lekvárok, üvegekben a csalamádé, a pincés meggy. Az alapanyagok nagy része saját kertünkből való. Tudom, hogy este vagy kora reggel ők már a kertet öntözik, sok munka mire elkészül egy üvegnyi finomság. Élénken él bennem az a gyermekkori élmény, mikor dédimamám a sparhelten a nyári konyhában főzte a szilvalekvárt. Több óra volt, mire elkészült, de nem lehetett otthagyni, nehogy leégjen. A kevergetés közben Katica néni a szomszédból beugrott egy kotyogósban készültkávéra, a háttérben pedig a Kossuth Rádió szólt. Ma már egyre kevesebben művelnek kertet még faluhelyen is. Pedig milyen jó érzés, mikor az ember saját maga termelte paradicsomját kóstolhatja meg, vagy kiránthatja egy vasárnapi ebédre azt a cukkinit, amelyet a kertjében szedett le frissen. Szerintem egy magas ágyas vagy kert művelése bármilyen kicsi udvarban megoldható, sőt nem egyszer láttam, mikor a balkonerkély mini oázissá alakult át. Persze a nagy melegben legalább egyszer öntözni kell és őszig gondozni a növényeket. Remek ötletnek találom, hogy egyre több óvodában, iskolában alakítanak ki élménykerteket. Így a gyerekek megtanulják, hogy nem a multi polcain termett meg egy zacskónyi paprika, amely uzsonnára a szendvicsére került. Valahogy cseperednek fel, egyre jobban érzik, hogy valahogy másabb az íze ennek a zöldségnek, mint a boltinak. Remélem, hogy ez az érzés megmarad felnőtt korra is és a jövő kertészeit köszönthetjük köztük.