Lehallgatózás

Telefonon beszélgettem egy riportalanyommal. A témánk a gyerekek beszédfejlődése volt. A vonal túloldalán a logopédus arról tájékoztatott, hogy ha szépen beszélő gyermeket szeretnénk, akkor engedjük, hogy minél többféle természetes mozgást végezzen. 
Nem telt bele még néhány óra sem, a cikk megírása után körbenéztem a közösségi oldalamon, ahol egy írás pontosan ugyanarról szólt, mint amiről mi csevegtünk. Meglepetten és elborzadva meredtem az okostelefon képernyőjére. Eszembe jutott, hogy néhány nappal előtte kolléganőm is pont erről a jelenségről beszélt, amikor egy kollégánktól málnatöveket kapott. Ők személyesen beszélgettek arról, milyen törődést kívánnak a növendék málnabokrok. Kolléganőm, ahogy én is, szinte azonnal, kéretlenül is megkapta a segítséget a közösségi médián keresztül: málnabokor témakörben néhány cikket neki is tálcán kínált az internet. 
Korábban, kételkedve a valóságban, megmosolyogtuk a kémfilmek egyes jeleneteit, ha ilyesmi történt a mozivásznon. James Bond okos kis eszközeit szintén a fantázia szüleményének tartottuk. Napjainkban azonban úgy látszik, mintha magunk is egy filmben szerepelnénk. Lehallgat, manipulál és lassan a munkánkat, az életünket is átveszi a mesterséges intelligencia. Ami eddig a kémfilmek kelléktára volt, már a hétköznapi emberek kezében van. Bele sem merek gondolni, ha mi itt tartunk, mi minden lehet a kémek kezében. Engem viszont az is foglalkoztat: hol van az a természetes intelligencia, aki esténként karon fog és csevegés közben megkínál egy vodka-martinival. „Felrázva, nem keverve...”