Végletek

Bevallom, nem vagyok egy technikai zseni, de vizuális típus lévén, ha megmutatják, hogyan működik egy gépezet, képes vagyok a tudás elsajátítására. Azzal viszont meggyűlik a bajom, ha nekem kell a mindenféle technikai csoda közül a legmegfelelőbbet kiválasztani. Karácsony előtt azt sem tudtam, mi az a „dzsíbíel” (JBL), ám gyermekem Jézuskának írt leveléből hamar kiderült, mire is áhítozik. A műszaki cikk boltban a hangszórók széles választéka tárult elém, minden árfekvésben. Látványosan vártam, és még egy hangos sóhaj is elhagyta a mellkasomat abban bízva, hogy egy eladó segítsen már eligazodni a zajkeltők labirintusában. Ám hiába nem volt senki rajtam kívül a boltban, az eladók inkább látványosan egymásnak segítettek. Éppen azt vitatták meg, hogy a játékospolcon hogyan rendezzék el az üzlet profiljához szorosan nem kapcsolódó cikkeket. A türelem meghozta az eredményét: ha rózsát nem is termett, de végre rám talált a szerencse, vagyis az egyik eladó. Elárultam neki, hogy egyáltalán nem értek a hangszórókhoz. Erre levett párat, és a dobozáról ismertetni kezdte azok tulajdonságait, amelyeket magam is el tudtam volna olvasni, ám általa felolvasva is ugyanolyan kínainak tűnt némely kifejezés. Megköszöntem a segítségnyújtást, és inkább a fiamhoz fordultam, mondja meg ő, melyik a leginkább hozzá és a pénztárcámhoz illő. Lányom igénye kissé alulmúlta az öccséét, ő csupán egy pár papucsot szeretett volna vásárolni velem. Egy kaposvári sportboltban próbáltunk szerencsét, illetve papucsot. Még ki sem választottuk a neki tetsző klaffogót, máris mellettünk termett egy eladó és ajánlkozott, hogy segít. Folyamatosan figyelemmel kísérte próbálkozásainkat. Még azt sem mondtuk, hogy kérjük, máris hozta mindenből a méretet. Lánykám halkan odasúgta nekem, hogy ez őt egy kicsit feszélyezi, én viszont azon morfondíroztam, hogy milyen jó műszaki cikk eladó lehetne a sportszerboltos, és ha az elektroárussal helyet cserélne, nyugodtan tudnánk tőle papucsot próbálni...