Sztármarasztaló

Gépjármű-mechatronikus, grafikus, festő-mázoló-tapétázó, épületgépész-technikus – melléjük bőven lehet még sorolni azokat a területeket, amelyek valósággal szenvednek a szakemberhiánytól. Egyszerűen több kellene belőlük. 
Többször éreztem úgy mostanában, hogy egyre inkább azoknak áll a világ, akik az iskolaévek alatt megtanulták, milyen egyszerű fogásokkal kell/lehet megszerelni valamit, vagy egyszerűen olyan szolgáltatást nyújtanak, ami „csak” zökkenőmentessé teszi a hétköznapi életünket. Gyakran olvasom a közösségi oldalakon a kétségbeesett üzeneteket, amelyekben mosógépszerelőt, szobafestőt, autószerelőt vagy egy „jó” víz-gáz-központi fűtés szerelőt keresnek. A kérdés csupán az, hogy mi számít manapság „jónak”. Mert hamar elérhető? Akkor lehet, hogy nem is olyan jó szaki, mert ráér, vagyis nincs munkája? Mert olcsó? Vajon miért adja olcsóbban a szolgáltatást? Rengeteg kérdést mérlegelni kell. 
Mindenki a legjobb, leggyorsabb és legolcsóbb szolgáltatást szeretné elérni. Most azokat díjazták, akik a szakmai versenyeken a legjobbnak bizonyultak. Jól megtanulták, amit tanítottak nekik, szakmájuk sztárjaivá válhattak. Nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy imádkozzunk értük, mert nem elég, hogy a szakma kiválóságai lettek ők, de arra is szükség van, hogy maradjanak azon az ösvényen, amelyen elindultak. Nehogy elhagyják a szakmát, és főleg ne hagyják el hazánkat egy szebb élet reményében. Szükség van rájuk, egyre nagyobb! 
Egy másik imát is mormoljunk el: azokért az oktatókért, akik segítenek a szakmát kimagasló szinten megtanulni leendő szakembereinknek.