Ne ölj!

Izgultunk érte, szurkoltunk neki, hogy sikerüljön túljárnia a „simabőrű” eszén. Dargay Attilát is annyira megfogta a kisróka története, hogy rajzfilmet alkotott a regényből, ami még nagyobb hatást gyakorolt a fiatalságra. Ezt a rókával kapcsolatos szimpátiaélményt emelte felső tagozatban Antoine de Saint-Exupéry Kis hercegének rókával kötött szoros barátsága, akiért egyszer, s mindenkorra felelős lett, mert megszelídítette. Gyerekként meg sem fordult a fejünkben, hogy bármelyik történet ravaszdi főhősét, kvázi a barátunkat másvilágra küldjük. Sőt, nagyokat nevettünk a magyar népmesékben sikert arató ravaszdin is. Ahogy nőttünk, nem volt könnyű szembesülni a ténnyel, amikor kiderült: a róka dúvad, vagyis kártékony állat. Mégsem ez jut eszünkbe róla, ha az erdőben alkonyatkor átfut előttünk az úton, inkább gyönyörködünk benne. A közelmúltban kampány indult a kötelező olvasmányok listájának megreformálásáért. A legkisebb gyermekem a Vuk helyett egy másik történeten rágta át magát, ám nem gondolnám, hogy ettől ne tisztelné a természetet, hiszen olyan nevelésben részesül, amely az élet tiszteletére irányul. Értetlenül állok a tolnai Nagyszokolyban történt állatviadal híre előtt. Rémült, legyengült rókákat és borzokat küzdettek vérebekkel, esélyt sem adva a vadállatoknak a menekülésre, a túlélésre. Számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem az eset kapcsán. A résztvevők nem olvasták tiszta lelkű gyermekként a lélekemelő és embernevelő rókás történeteket? Vagy a tíz parancsolat hatodik parancsolatát? Alapvető lenne, hogy ne öljünk kéjből. Elképzelhetetlen számomra, hogy hol és miért fordult át ezekben az emberekben az Isten teremtményei iránt való szeretet? ...mert senki nem születik gyilkosnak, hanem azzá válik.