Nyári tanulás

Max, a hatéves cica már évek óta koptatja az iskolapadot, vagyis átjár közeli otthonából a campusra, ahol rendkívül otthonosan érzi magát. Általában az intézmény beiratkozási ügyekért felelős dékánját szokta először üdvözölni reggelente, majd a felvételi irodába is besündörög. Ezután a nap nagy részét a hallgatók között lustálkodva tölti, felmászik a hátizsákjukra, miközben a diákok szelfiznek vele. Előfordult, hogy a hallgatók ölben vitték haza, mert attól féltek, hogy baja esik.   
A cirmosnak létrehoztak egy saját egyetemi e-mail-címet is, sőt az egyetemi telefonkönyvben is szerepel, nem mintha bárki felhívta volna. Azonban sok elektronikus üzenetet kap, még Németországból és Angliából is. Max a nyári táboroknak is rendszeres látogatója.  Én magam nyaranta nem tudtam volna elképzelni, hogy valamit tanuljak, mert úgy éreztem, hogy a nyár az jár a diáknak. Nem árulok zsákbamacskát, diákkorom óta sok víz lefolyt a Kaposon, és bizony arra jöttem rá, hogy az egész életünk tanulás, és ahogy telnek az évek, úgy vágyunk egyre vissza a tanulással teli ifjúkorba. Hogy a macska rúgja meg, sokszor csak későn jövünk rá, hogy elvesztegettünk jó pár lehetőséget, ami talán sohasem tér vissza. De az ember kíváncsisága és tudásszomja örök, ahogy a nyár is.