Sarat dagaszt, falat döngöl az országszerte ismert építőmester

A mára már egyedülálló, kuriózumnak számító ősi építési technika, a rakott sárfal építésének nyílt napjára minden évben sokan jelentkeznek. Balatonendréden hagyománya van a vályogépítészeti táboroknak is, az idén hetedik alkalommal szervezték meg a napokban. Gáspár János pándi építőmester és csapata több mint húszéves tapasztalatát osztotta meg a résztvevőkkel, és egyik referenciamunkája – a helyi Vályog Vendégház építésének körülményeiről is beszélt. 
– 1999-ben ismerkedtem meg közelebbről a vályogosszakmával. Itt, Balatonendréden, a családi birtokunkon építettem fel az első házat, azóta országszerte több mint 70-et építettem és nagyjából 260-at újítottunk fel – mondta munkájáról és szenvedélyéról a mester. – Idős vályogvetőktől szereztem a tudást, a mai napig aktívan dolgozom. Döngölöm a sarat, tapasztom a falat, kemencét rakok, a padlótól a gerendáig mindent is csináltam már – mondta Gáspár János, vályogépítő mester. Ma már bármilyen vályoggal kapcsolatos munkát el tud végezni, legyen az döngölt fal, paticsfal, csömpölyegfal, vagy épp sártéglakészítés. 

– Magyarországon még újdonságszámba megy, ha valaki vályogházban tervezi leélni az életét. Nem is gondolnánk, de úgy, mint más divatos irányzat, ez is külföldről gyűrűzött be (vissza) hozzánk. Több európia országban már 20-30 évvel korábban felismerték, hogy a vályog egy korszerűen előállítható és jó építőanyag, ami attól még, hogy régről ismerjük, egyáltalán nem ódivatú, sőt, 100 százalékban környezetbarát. Így az elbontást követően az építési sitt fogalma, mint olyan, nem létezik. 
– A táborainkba is nagyon sok külföldi vendég jön, családdal együtt döngölik a sarat – büszkélkedett a vályogvető. Gyakorlatilag a nemrég elkészült endrédi ház is egy közös munka eredménye, amelyben a táborosoknak is nagy szerepe volt. – A mai napig folyamatosan képezem magam az új dolgokra, és próbálom átadni az ismereteket minél szélesebb körnek. Most már a harmadik nyílt napot tartottuk, itt volt rajtunk kívül Varga Eszter, aki a jurtaépítészet előnyeit mutatta be, illetve Csorba Dániel, aki a villák, kastélyok, kúriák felújítására specializálódott. Molnár Zsolt, a Balaton felvidéki természetes kőburkolatok készítésével és beépítésével kapcsolatban tartott érdekes beszámolót. 
Gáspár Jánost sok ismerőse próbálta lebeszélni annak idején a 100 év körüli balaton­endrédi régi tömésű vályogház megvételéről, de senkinek nem sikerült. 
Mint mesélte, az épület szerkezetileg rendben volt, csak nem törődtek az állagával, bűn lett volna ledózerolni. 

A belső felület természetes anyagú oltott mész, amely pormegkötő, antibakteriális hatású, mérgező anyagokat, kemikáliákat nem tartalmaz. Teljes nyílászárócsere történt, épületgépészetileg is megújult a ház. A bútorok többsége bontott fából készült, az ablakok, az ajtók egy része is bontásból származik. Természetes olajokkal, viaszokkal vonták be a felületeket, a fapadlót is ezzel kezelték, így az teljes mértékben szellőzik, nem rideg, hanem puha, selymes tapintású. 
 

Asztalt készítettek a platánfából az építőmester

– Minden háznál nagy hangsúlyt fektetünk az egészségtudatosságra, a természetes anyagok használatára, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjunk magunk után – emelte ki a fő elvárást az építkezések során Gáspár János. Sok bontott faanyagot használnak, rengeteg egyedi kézműves tárgy van az épületekben. A felújított épület berendezése is különlegességeket rejt, például régiségpiacról származó csillárok, falilámpák, bútorok. A konyhabútor tölgyfa, a padlólapok, a míves burkolatok a régi otthonok hangulatát idézik modern köntösben. A kültéri, fedett teraszon álló kemence alapja és a kéménye bontott tégla, míg a búbja és kenderköteles dísze agyagból készült. 
A kültéri asztalt egy hatalmas platánfából készítették. Tűzifaként vásárolták meg, majd ebből gyártottak 10 centiméter vastag asztallapokat. 
– Büszke vagyok, hogy a megálmodott portát karnyújtásnyira a Balatontól, de annak nem zajos forgatagában, az endrédi dombok ölelésében valósíthattam meg – emelte ki a mester.