Halálbüntetés: három embert megölt a vasútállomáson az utolsó kivégzett somogyi gyilkos

Dulai Péter sportújságíróként kezdte, aztán átnyergelt a bűnügyi rovatra, mert mindig érdekelték a bűncselekmények, főként a gyilkosságok helyszínei. Mivel szeretett volna képben lenni, beiratkozott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, ahol a rendőr tanárok eleinte bizalmatlanul fogadták. Jelenleg a doktori disszertációját írja a Magyar Rendőr című lap cikkei alapján abból, hogyan kommunikált a rendőrség az emberölésekről. A Kádár-korszakban a közvéleményt felkavaró ügyek rövidebben, nem részletesen jelentek meg az újságban, de ha nem írt volna róluk a sajtó, nem is tudták volna meg az emberek. 

A kriminalista levéltári dokumentumok alapján másfél évig kutatta minden megye utolsó kivégzett gyilkosának történetét, szemtanúkat, hozzátartozókat, ügyészeket, bírókat és rendőröket hallgatott meg. Somogyból Horváth Géza története került be a könyvbe, a 23 éves katona 1975-ben lövöldözni kezdett a gyékényesi vasútállomáson, és három embert megölt. A gyógyszerfüggő, italozó, labilis idegzetű őrmester készült a tettére.

– Ez a köznyugalmat erősen felkavaró bűncselekmény volt, ezért kapott halálbüntetést – mondta róla Dulai Péter.

A férfi a határőrökre haragudott, miután édesanyja egy levélben megírta neki, hogy öccsét tiltott határátlépés miatt megverték. A betegszabadságon lévő Horváth ekkor besétált a nagyatádi laktanyába, két pisztolyt és egy szolgálati géppisztolyt vett magához. Az állapotos feleségével utazott a Pécs-Nagykanizsa között közlekedő vonaton, majd a gyékényesi vasútállomáson az elinduló vonat nyitott ablakán át a tömegbe lőtt. Az utolsó vagonból két határőr futott elő, hogy lefegyverezze, de lelőtte őket.   

1990-ig lehetett halálbüntetést kiszabni, minősített emberölésekért.
– Ma már nincs lehetőség erre, de elgondoltat, ha én oda kerültem volna, vajon milyen ítéleteket hozok hasonló helyzetben – mondta Vadócz Attila. 

Kutatóként egyszerűbb a dolga, állította az író. 
– Sokan nem emlékeznek, de nem azért, mert nem akarnak, hanem mert rég volt – idézte fel Dulai Péter. – Sokan viszont szeretnek beszélni, mert tőlem tudják meg a részleteket. Az újratraumatizálás lehet problémás, ezért ha valaki nem szeretne erről beszélni, akkor hátrébb kell lépnem...

Az egyik túlélte, a másik nem 

Horváth Géza egy határőrsre tartott, hogy elégtételt vegyen, de a lövései az utasok között is áldozatokat szedtek. Egy nő a csodával határos módon csupán nyolc napon belül gyógyuló, könnyű sérülést szenvedett, de a rajta áthatoló golyó megölte a mögötte álló vasutas férfit. A tettest beszámíthatónak minősítették, bár a kutató nem olvasott elmeszakértői véleményt róla a fennmaradt iratok között. A történtek után a honvédségnél vizsgálatot indítottak, és szigorították a fegyverhasználat szabályait. Az azonban jellemző volt a Kádár-rendszerre, hogy elkenték az ügyek tanulságait, hangzott el a könyvbemutatón.