2 órája
Löszfalak a Balatonnál, avagy ahol a part szakad
Sokan úgy vélik, hogy a Balaton déli partján található magaspartokat helyesen nevezik löszfalaknak, de Árvai Gábor geológus szerint ez téves elnevezés. A köznyelvben bár elterjedt ez a kifejezés, valójában a löszfalak anyaga nem lösz.
A szakértő szerint ahhoz, hogy megértsük a partfalak valódi eredetét, és hogy miért nem nevezhetjük ezeket löszfalaknak, vissza kell utaznunk az időben, körülbelül 12 millió évet a miocén földtörténeti időszakba. Árvai Gábor geológus szerint akkoriban egy hatalmas víztömeg, a Pannon-beltó terült el a mai Balaton helyén. Sokáig tévesen nevezték Pannon-tengernek, de a geológus szerint valójában ez nem egy tenger volt, hanem egy brakkvízű tó, amelynek a sótartalma jóval alacsonyabb volt, mint például az Adriai-tengeré. A geológus szerint ez a tó fontos szerepet játszott a Balaton körüli táj kialakulásában.
A delta-síkságok kialakulása
Árvai Gábor úgy fogalmazott, hogy ahogy a Pannon-beltó lassan visszahúzódott dél felé, hatalmas mennyiségű üledéket hagyott maga után. Elmondása szerint ezek az üledékek hozták létre azokat a delta-síkságokat, amelyeket ma a Balaton partján láthatunk. Bár sokan "löszfalaknak" hívják ezeket a magaspartokat, a valóságban aleurolitból, más néven kőzetlisztből állnak, ami egy finom szemcséjű üledék.
A lösz tulajdonképpen egy poros anyag, amit a szél rakott le a pleisztocén időszakban, azaz a jégkorszakban. Ezzel szemben a Balaton körüli partok anyaga folyóvízi üledék, amit jól bizonyítanak a partokban megfigyelhető keresztrétegzések. Ez a rétegződés arra utal, hogy a partokat hullámzás és folyóvízi folyamatok alakították ki, nem pedig szél által lerakott por, mint ahogy az a löszképződmények esetében történik.
Miért nem löszfalak?
Ahogy a szakértő magyarázza, a partfalak anyaga finomabb szemcséjű, mint a lösz, és inkább a kőzetliszt kategóriájába tartozik. A kőzetliszt szemcseméretében az agyag és a homok között helyezkedik el, és folyóvízi lerakódásként keletkezett. Hozzátette, hogy a valódi lösz mindig éles szemcsékből áll, míg a Balaton partjain található anyag sokkal inkább gömbölyített formájú, ami azt mutatja, hogy víz általi erózió eredménye.
Árvai felhívta a figyelmet arra is, hogy bár a Balatonkenesei partfal tetején valóban található egy vékony, 6-10 centiméteres löszréteg, ez csak a felszínen van jelen, és nem jellemzi az egész partfal anyagát. A vékony löszréteget a pleisztocén kori szelek fújták oda, tehát csak egy felszíni jelenség. A valódi löszképződmények Magyarország más területein találhatók, például Paks és Szekszárd környékén, ahol hatalmas löszvidékek húzódnak.
A Balaton partjainak valódi arca
Árvai szerint a Balaton körüli partfalak legnagyobb érdekessége abban rejlik, hogy ezek a delta-síkságok maradványai, nem pedig löszfalak. A delta-síkságok – amelyek a Pannon-beltó visszahúzódása után alakultak ki – értékes geológiai emlékek, és rámutatnak arra, hogyan alakította a természet a Balaton környékét évmilliók alatt. A földtani folyamatok pontos ismerete nemcsak a geológusok számára fontos, hanem mindenki számára, aki érdekli a Balaton környékének természeti története.
A helyes elnevezés nemcsak tudományos szempontból fontos, hanem segít megőrizni a Balaton körüli táj értékeit, és tisztelni annak kialakulását. A geológus úgy véli, hogy ezek az ismeretek hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük a környezetünket, és felelősebben bánjunk természeti kincseinkkel.
További részletek a Likebalaton.hu-n.
