Kényszernyugdíj: a siófoki kórház tíz százaléka érintett

Mert bár fontos a bővítési munkálatok, vagy a vezetői pályázatok állásának a nyomon követése, Varga Ferenc főigazgató szerint „jelen pillanatban az az egészségügy legégetőbb problémája: ki megy, ki marad, ki maradhat?”.
Hónapok óta ad feladatot a helikopter-leszállópálya kijelölése az épülő új sürgősségi tömb tetején. Most éppen a statikai szakvéleményre várnak – tudtuk meg a siófoki főigazgatótól csütörtökön –, ha megerősítésre van szükség, az is megoldható, az sem fogja csúsztatni a két párhuzamosan zajló beruházás elkészültét.



A munkák jelenlegi állása szerint tartható a július 30-i átadási határidő, a kérdés csak az, hogy a szalagátvágás már az új kórházvezetés feladata lesz-e, vagy még a régié. A gazdasági igazgatói pályázat is eredménytelenül zárult ugyanis a napokban, akár csak a főigazgatóinak az első köre. Varga Ferenc úgy véli, az előbbivel nyilván nem akarták megelőzni a döntéshozók az utóbbit. S mivel a főigazgatói pályázat második körét még ki sem írták (de „bármelyik pillanatban” várható), nem tudni, Vargának mikor kell átadnia a stafétabotot. Az biztos, hogy nyugdíjba vonul az intézményt több évtizede vezető főigazgató, hiszen „túlkoros”.

– Az épületátalakítás- és bővítés kellős közepén nem is volna szerencsés vezetést váltani – vélekedett Varga Ferenc. – A pályázat része egy egymilliárd forintos eszközbeszerzés is, annak még várunk a közbeszerzési eljárására. Elkészült és beadásra vár a megvalósult energia-racionalizálást követően egy napenergiás pályázatunk is, a kórház által felhasznált elektromos energiát állítanánk így elő.

No és a nyugdíjazások ügye... Siófokon ötvenkilencen érintettek, ennyien kerülték el a 62 éves kort a dolgozók közül, közöttük huszonkét orvos. Ez az intézményi létszám több, mint tíz százaléka. – Az is súlyos gondokat okozhat, hogy amennyiben az intézet, vagy a dolgozó nem kéri a továbbfoglalkoztatást, akkor az a státusz megszűnik, nem lehet betölteni – így a főigazgató. – S miközben még semmiféle írásos, jogszabályi alapja nincsen, már most, előre el kell dönteniük az érintetteknek, hogy kérik-e az ösztöndíjas továbbszolgálatot. Ha ez esetben elveszik a nyugdíjuk, akkor könnyen lehet, hogy nem éri majd meg ez nekik. S vajon honnan tudható most, amikor előre alá kell írni ezt vagy azt a variációt, hogy milyen feltételekkel dolgozhatnak a későbbi években?

Úgy tűnik, mintha fordítva ülnénk a lovon. Ma ugyanis, az egészségügy jelenlegi szakemberhiányos helyzetében nem az orvosoknak és ápolóknak kellene kérvényezni (ráadásul nem is a szakállamtitkárságnál, hanem egyenesen a miniszterelnökségen), hogy hadd maradhassanak tovább, 62 éves koruk után is. Ezzel szemben éppen fordítva, a szakállamtitkárságnak kéne felkérni őket, hogy legyenek oly szívesek, a nyugdíjuk mellett is maradjanak, dolgozzanak...