Egy az utunk

A múlt héten pályaválasztási napokat tartottak Kaposváron, ahol a fiatalok képet kaphattak arról, milyen irányt vehet további életük. Valahogy úgy fordult mostanában a világ, hogy kiveszőben van két olyan dolog is, amely nagyon fontos, mégsem fordítunk rá elegendő figyelmet. Az életcél, és a jövőkép azok az álmok, amelyek egyre ködösebben jelennek meg a mai fiatalok számára. Nem az ő hibájuk. Mintákat követnek, és ezek alapján kalkulálnak, merre volna érdemes kormányozniuk saját hajójukat. De legtöbbször nem látnak semmi olyat, amibe tényleg érdemes ésszerű időt és energiát beletenni. 
A kezükbe nőtt – és most olykor kiragadt – mobiltelefonjukból ömlik rájuk zuhatagként: fényes jövő akkor vár bárkit, ha influenszerek, celebek, és hasonszőrű magamutogató válik belőlük. Kinek nem tetszene ez? Gyakorlatilag nulla befektetett energia, a rászánt idő is az élvezetekről szól, a megtérülés minden képzeletet felülmúló. Aztán mire rájönnek, hogy az internet sok sztárja hamisan csillog, lehet, már késő. 
Szerencsés az az ember, akinek az életpályája előre eltervezett, mi több, egyenes. A szülők tudják melyik a jó óvoda, iskola, és olyan pálya felé terelgetik szemük fényét, amihez az esze, motivációja és a képességei is megvannak. Ez az út azért sokaknál nem így görbül, így jól jön a minél több segítség, hogy lehetőségeket teremtsen, hogy lehessen választani az életösvények közül. Aztán már csak azt kell elhinni, hogy mindegy mit döntünk, az a legjobb döntés.