A zarándokok védőszentje vigyáz a Várdombra érkező látogatókra

Kaposvár legrégibb műemléke, a román stílusú bencés monostor romegyüttese korábban ugyan átesett már állagmegóvó felújításon, mely során új téglák kerültek a régi kőfalakra, de az elmúlt időszakban azok szinte el is porladtak. Az évszázados kövek és téglák azonban dacolnak az idővel. Hogy ne legyen az enyészeté e hely, újabb hasznosításra nyílt lehetőség, s a közelmúltban 700 millió forintért megújulhatott az apátsági romegyüttes. Mielőtt hozzáfogtak volna a rekonstrukcióhoz, a régészek egy kicsit „megkutatták” az alapokat. A munkák során egy vélhetően 9. századi templom romjaira bukkantak, és a gazdag leletanyag arany ékszereket is rejtett. 

A kaposszentjakabi apátság az első ismert magán, s nem királyi alapítású magyar monostor 

Molnár Istvántól, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum régész-főmuzeológusától tudom, hogy a kaposszentjakabi apátság az első ismert magán, s nem királyi alapítású magyar monostor. Mivel az alapítólevél szövege egy későbbi oklevélben megmaradt, ebből kiviláglik: egykoron egy igen régi és elhagyatott, szintén Szent Jakabnak szentelt templom maradványai álltak a területen. Felszentelése feltehetően 1067-ben Salamon király és Géza herceg – később király – jelenlétében zajlott. Nagy esemény volt, a Képes Krónika is megemlékezett róla. 1392-ben búcsújogot kapott. 1508-ban az apáttal együtt 6 szerzetes élt jó állapotú épületeiben. Az 1540-es évek elején a szerzetesek elhagyták e helyet, katonák érkeztek a helyükre. A végvárrá alakított épület 1555-ben a kaposvári vár eleste előtt került török kézre. A török kiűzése után azonban már nem költöztek vissza a szerzetesek, az épületegyüttes romjai lassan föld alá kerültek. 

A templom jórészt az 1060-as évekbeli formájában maradt meg 

A legelső feltárásokat 1960–1966 között Nagy Emese vezetésével végezték. Hatalmas mennyiségű földet kellett eltávolítaniuk, hogy a falak maradványait kiszabadítsák. A terület ma látható képe ekkor alakult ki. Megállapították, hogy a templom jórészt az 1060-as évekbeli formájában maradt meg, helyenként 2,5 méter magas falai óriási értéket jelentenek, mivel ebből az időszakból nagyon kevés emlékünk van Magyarországon. A kolostornégyzet a 14-15. század fordulóján, míg az északra található centrális plébániatemplom a 13. század végén épülhetett. 

A kolostorépületet a műemléki helyreállítást követően – amikor csővázszerkezetet emeltek a romok fölé –, 1973 óta látogathatja a közönség. A megye legkorábbi, 11. századi palmettadíszes oszlopfejezeteit és a lábazati részeket az egykori kerengőn állították ki. 

A régész főmuzeológus szerint az akkori feltárások jelentős eredményeket hoztak ugyan, ám számos feltáratlan rész is maradt, mivel nem ástak le a bolygatatlan altalajig, s a különböző korú falak nem voltak megfelelően elkülönítve. Ezért 2014-ben és 2016-ban újabb ásatásokba fogtak, melyeket Kaposvár városa finanszírozott. Az ismételten megkutatott részeken igyekeztek mindent feltárni és dokumentálni. Így különíthették el a különböző korú falmaradványokat, de vagy másfél száz sírt is kiástak. 

A kutatás legfontosabb eredménye az volt, hogy sikerült az apátsági templomnál régebbi templom maradványait is feltárni, így meg tudták határozni, hogy vélhetően egy 7,5 méter széles, 12-13 méter hosszú, egyenes szentélyzáródású templom állhatott e helyen, és azonosították az 1061-es templomnál felhasznált fal szakaszait is. Ekkor azonban még nem derült ki, milyen korú. Korábban általában Szent István-korinak tartották, felmerült, hogy akár korábbi is lehet. Mivel a korai templom köré is temetkeztek, több sírt metsz az apátsági templom fala. Az ezekből a sírokból származó csontokon C14-es vizsgálatot végeztettek, és az eddigi eredmények alapján elmondható, hogy a sírok honfoglalás előttiek, így feltehetően 9. századi lehet a templom. 

Az a legérdekesebb, hogy a monostor építésekor még tudták, hogy a régi templomot Szent Jakabnak szentelték. Az apátság átvette a régi templom védőszentjét, a monostortemplom építésekor felhasználták a régi épület falait, szinte köré építették az új templomot. Talán valamilyen folytonosságot próbáltak kifejezni… 

A régészek a középkori kolostorral kapcsolatban is fontos információkat szereztek. Azonosították az apátsági templom késői átépítéséhez kapcsolható falakat, megállapították, hogy feltehetően az Árpád-korban nagy támfalakat emeltek a templomhoz közeli domboldalban. A 14-15. század fordulóján kiépült kolostornégyzetben több helyen előbukkantak még régebbi épületnyomok. A keleti részen volt egy korábban pinceként azonosított helyiség, amely egy szép, boltozott kápolna lehetett, egyenesen záródó szentéllyel, a falában futó lépcsővel. 

Ábrahám Levente múzeumigazgató szerint az első lépés már megtörtént a most átadott felújítással, ám majd a második fázis megvalósulását követően lesz valóban elmondható, hogy a romegyüttes új fényében ragyog. A jelenleg közbeszerzés alatt lévő, több száz milliós nagyságrendű TOP-os pályázat elnyerése után egy modern látogatóközpont épül itt, s egy 300 négyzetméteres, óriásmonitorokkal és más interaktív elemekkel tarkított kiállítási térben lehetünk majd tanúi az egykori bencések mindennapjainak. Egy herbakert is létesül a területen, hogy bemutassa, miként dolgozták fel a szerzetesek egykor a gyógynövényeket, és miként gyógyítottak erdők-mezők jótékony hatású virágaival, füveivel. 

Óvatos tervezgetés szerint talán két év múlva újra beindulhatnak a nyári programok, hiszen a közönség korábban is kedvelte e helyet; a szabadtéri színpad pazar előadássorozata sok látogatót vonzott már a kétezres évek elején is. Időszaki kiállításokat, múzeumpedagógiai foglalkozásokat is terveznek majd az új kulturális attrakciókat kínáló, gyönyörű környezetben lévő romoknál. 

Ábrahám Levente abban bízik, fokozatosan nő majd a romegyüttes látogatottsága, és a vallási turizmus térnyerésével Kaposszentjakab a Dél-Dunántúl kedvelt zarándokhelye lesz. A terület most is látogatható, sétálójegyet kapnak az érkező érdeklődők, hogy szakrális dísz­letek között nézhessenek vissza a múltba, s tekinthessenek a jövőbe. Félniük nem kell, hiszen Szent Jakab apostol, a zarándok védőszentje vigyáz rájuk. 

Művészet a szakrális falak között

S hogy kiket láthatott már az elmúlt években a közönség Kaposszentjakabon? Csak néhány név a sok művész közül, akiknek a kaposszentjakabi nyári esték közönsége tapsolt: Eperjes Károly, Gáspár Sándor és Janovics Sándor egy Mrozek-­darabban lépett fel, Kerekes Évát, az egykori kaposvári diáklányt Mastrosimone Pulóvergyűjtőjében láthattuk Taub János rendezésében. A Füred Rock Szín Kör Koltay Gergely Zúgjatok, harangok című rockoperájában remekelt, az ugyancsak somogyi származású, azóta elhunyt Siposhegyi Péter Az ember komédiájának ősbemutatójával érkezett. Csákányi Eszter és Kulka János zenés előadói estje szintén nagy siker volt, mint ahogy Bezerédi Zoltán is élvezettel adta elő Esterházy Péter A kékszakállú herceg csodálatos élete című egyfelvonásosát. 

Volt már itt többek között bencés nap, Lyra műhely címmel költőiskola is működött az alkotóházban, musicalválogatás, folklórgála és reneszánsz tánc színesítette a programot, és falra tették – egyebek mellett – Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész szépséges akvarelljeit is.