Fények, források…

Ady, Kaposvárra látogatván, 121 éve azt írta a Nagyváradi Napló július 6-i számában: „Ami a várost illeti, olyan kellemetlen módon fél város. Nem tudja eldönteni, hogy kisváros maradjon-e, vagy nagyváros legyen. (…) Egyelőre egy jelzőre szolgált rá Kaposvár: a legporosabb város. Jó, jó: van por más helyütt is. De ilyen sehol. Ha egy erősebb szél indul, éjszaka borul menten a városra. Akkor aztán hiába égnek a villamos lámpák, amelyek különben sem fenyegetnek vakító fénnyel.” 
E „látlelet” óta sok víz lefolyt a Kaposon, a somogyi vármegyeszékhely folyamatosan tett és tesz azért, hogy ne tapadjon a település nevéhez a vátesz költő által használt jelző. Ha az idei farsangon – mondván, kiégett a rendezvény – elkerülte is a várost Dorottya, pedig szívesen beleszerelmesedtünk volna bájaiba, ezekben a hetekben látványos program­árral szembesülhetünk. Érsekek adták egymásnak a székesegyház kilincsét, utcatárlattal, koncertekkel, kézműves portékákkal és a kulináriai örömeivel hívogat a sétálóutca. Művészettörténész veszi nagyító alá Rippl-Rónai asszonyait, a Kormányhivatal Galéria három évtized szakrális fotóival hódít, a Vaszary Képtár Mátis Lívia alkotásaival ejt bűvöletbe bennünket, a jó öreg könyvhét friss köteteivel, s íróvendégekkel várja a potenciális olvasót, és kinyit a strand is. A találkozás, a szellemi töltekezés örömét kínálja e kulturális eseménysor, mely folytatódik a Kaposfesttel, majd az Ars Sacrával. 
A fény forrásai ezek a rendezvények, életünk részei, ám vele párhuzamosan az is tény: agonizál a Somogy. Az egyetlen folyóirat hazánkban, amely a vármegye nevét viseli. Szakály Sándor, a folyóiratot kiadó Berzsenyi Társaság elnöke ismét „forráskeresőben” jár. Rajta kívül vajon hányan tudják: míg az előadóművészek nyújtotta élmény illékony, addig a folyóirat, az írott szó megmarad. A többi között azért, hogy üzenjen az utánunk jövőknek. Fényekről, vagy éppen porról, ahogy Ady tette a Nagyváradi Naplóban.