Észbontó

Nem kétséges: mióta világ a világ, mindig van min meglepődnünk. Én leginkább azon, amikor agyament elmék kitalálnak valami, számukra sikert hozó, ám másokat mélybe taszító tevékenységet, s azt mindenáron le akarják nyomni az ember torkán. A különféle érdekeltségek mellett észbontó a bürokrácia terjedése, amikor „odafenn”, íróasztalok mellől próbálják megmondani – többnyire ellentmondásos utasításokat hozva –, minek mi a helyes eljárásrendje. Aztán rendkívül zavar a gépesítés ellenére tapasztalható nehézkes ügyintézés. Gondoljunk csak a postai csekkbefizetés folyamatára, ami 40 évvel ezelőtt sokkal egyszerűbben ment, mint most. Megáll az eszünk a kereskedelmi televíziók észveszejtően primitív sorozatain, vagy olyan műsorain, melyekben a butaságból próbálnak erényt kovácsolni. S akkor még nem szóltunk a politikáról; például arról, hogy vannak személyek, akik már szinte valamennyi pártot végig járván sem érzik úgy, hogy botránkoztatnak. Az influenszerek, a megmondóemberek bátorságán is rendre kiakadok, mint ahogy a polihisztor bloggereken, és még hajnalig sorolhatnám meglátásaimat. Legutóbb az verte ki a biztosítékot – ismét beavatkozva a teremtés rendjébe –, hogy akváriumba való díszhalakra leltek a Balatonban –, s hogy az USA mesterséges intelligencia (MI) segítségével dönti el, hová dobja a bombákat, s van már olyan ország, ahol az iskolákban eltörölték a kézírást...

Jól állunk, mondhatom. Már az a maradék esze is elment az emberiségnek. Az agyhalál az MI kapcsán nyomban felvetődött, le is állították egy ideig a fejlesztését, ám nem sok értelme volt. A minap hallottam ismerősömtől: egyik kollégáját az MI segítségével akolbólították ki a nemzetközi cégcsoporttól. Nem irigylem a cégvezető lelkét. A 25 éve ott dolgozó munkatárs úgy tudta meg mindezt, hogy aznap nem léphetett be kódjával a kapun…

Nyakunkon a szép, új világ, ám nem feledhetjük: Ha ez így megy, valóban beteljesedik: az ember önmagát ítéli halálra. Ne hagyjuk!