2024.08.24. 14:00
Rózsa Ferenc veteményre cserélte a vetítőt
Tizenhétszer volt a vállalat kiváló dolgozója, országos munkaversenyt nyert, egy ízben pedig magas állami kitüntetésben is részesült. Rózsa Ferenc egykori mozigépész közel harmincöt esztendeje Berzencén fejezte be a vetítést.
Mára immár visszavonhatatlanul véget ért az a műfaj, amely különösen a kistelepüléseken élőknek jelentett a szürke hétköznapokon egész estét betöltő kikapcsolódást. A rövidesen 92. életévét betöltő gigei nyugdíjas, Rózsa Ferenc ma is élénken emlékszik erre az időszakra, ami számára is egy életforma végleges megszűnését jelentette. A vándormozi a televízióval nem tudott versenyezni, a nézőszám lassan, de biztosan csökkent, az utolsó előadásokon pedig már csak alig néhányan voltak.
Rózsa Ferenc elmondta: több mint három évtized alatt harminchét településen vetített, többnyire délelőtt kezdve, de volt, ahol este tízkor fűzte be az első filmtekercset.
– Bár fodrász volt az eredeti végzettségem, csak négy évet dolgoztam abban a szakmában. Mozgalmasabb életre, változatosabb munkára vágytam, így amikor a moziüzemi vállalat 1958-ban felvételt hirdetett, én is jelentkeztem – folytatta a visszaemlékezést Rózsa Ferenc.
– Mozigépészként kezdtem, nem sokkal később üzemvezetőnek is kineveztek, ami jelentős többletfeladatot jelentett. Szinte állandóan úton voltam, de nagyon szerettem csinálni – mondta.
Hogy nem akármilyen színvonalon végezte a munkáját, azt a cégtől kapott számos elismerés, a sok-sok oklevél is bizonyítja, amelyeket ma is a szekrényfiókjában őriz. Bár a vándormozi megszűnése érzékenyen érintette, az igazi feketeleves a két év múlva történt nyugdíjazásakor következett: 46 évi munkaviszony után 17 ezer forint lett az első illetménye, és ma is alig több mint 126 ezret visz számára a postás.
Rózsa Ferenc a hobbija a kertészkedés
Pedig csupán hét évig voltam vállalkozó, és nem minimálbéren voltam bejelentve – jegyezte meg keserűen.
A vigaszt a mindenkori hobbija, a kertészkedés jelentette számára, amelyet ugyanolyan szenvedéllyel végez ma is, és amellyel még a vármegye határán túl is hírnevet szerzett magának.
Rózsa Ferenc elmondta: mindig is szeretett kertészkedni, iskolásként kertészmérnök akart lenni. Ugyan nem szerzett diplomát, idővel azért Gödöllőn elvégzett egy tanfolyamot. 1958-ban nősült, pár évvel később pedig a párjával Gigében együtt kezdtek el nagyobb területen gazdálkodni.
Addig is mindent megfigyeltem és megtanultam ahhoz, hogy komolyabban zöldségtermesztésbe kezdjünk.
– mondta. – Többek között futtatott eperrel és uborkával, köztük fokhagymával rekordterméseket értünk el, amelyek híre még Gödöllőig is eljutott. A februárban termesztett paradicsomunknak is csodájára jártak – sorolta a kertművelési sikereit.
Büszkén mutatta a növénytermesztésben elért országos elismerését, a ma is gondozott, szép kertjét pedig mi is megcsodálhattuk és megtapasztalhattuk, hogy milyen is az igazi paradicsom.
Az egykori mozigépész végigdolgozta az életét, és még a kevés szabadidejét is aktívan töltötte: növénytermesztési szakcsoportot vezetett, NB II.-ben sakkozott és nem mellesleg jól pingpongozott is.
Bár a hallásával ma már gondok vannak és nehezebben is jár, viszont szellemileg rendkívül fitt még most is. S hogy mi mindennek a titka? Szerinte egyszerű: jól kell beosztani az időnket és szeretni kell, amit csinálunk.
